Mi a különbség pszichológiai szempontból a szabadon választható home office és a kényszer home office között?
Évek óta sokat olvashatunk arról, hogy az otthonról végzett munka nagyban támogatja az ideális munka-magánélet egyensúly kialakítását, és így a jóllétünkre pozitív hatással van. A jelenlegi helyzetben viszont ennek ellenére sokan azzal szembesülünk, hogy az elmúlt években vágyott home office inkább megterhelő, mintsem kényelmes és tehermentesítő.
Bár egyrészt hálás helyzet, ha jelenleg valaki otthonról is tudja végezni a munkáját, de ennek is vannak árnyoldalai, ugyanis nem mindegy, hogy kényszerből dolgozunk otthonról vagy mi döntünk úgy, hogy így teszünk.
Igyekeztünk összeszedni a főbb különbségeket, ami miatt a jelenlegi „kényszer-home office” más jellegű kihívást jelent pszichés szempontból, mint a korábban időszakosan otthonról végzett munka.
1| Saját választás
Az önkéntes és a kötelező home office között az elsődleges és kulcsfontosságú különbség a szabad akarat megléte vagy hiánya.
Ha a munkahelyünk támogatja, hogy hetente pár napot saját belátásunk szerint otthonról dolgozzunk, és megkapjuk azt a lehetőséget, hogy saját magunk döntsünk a munkavégzésünk helyszínéről, akkor és amikor szeretnénk, úgy megélhetjük az ezzel járó szabadság, felelősségvállalás és önállóság élményét, amitől kompetensebbnek, kiteljesedettebbnek és magabiztosabbnak érezhetjük magunkat. A jelen helyzet, ahogyan a nevében is szerepel, kényszerhelyzet. Tehát pont az az elem hiányzik belőle, ami az egyik emberi alapszükségletünkhöz kapcsolódik leginkább: az autonómia és kompetenciaszükségletünkhöz. Edward L. Deci és Richard Ryan (2000) öndeterminációs elmélete alapján tudjuk azt, hogy az említett két szükséglet az ember alapvető veleszületett szükséglete (kiegészítve a kötődés szükségletével), amiknek a teljesülésük révén motiváltak és produktívak leszünk.
Az autonómia iránti igény arra vonatkozik, hogy az embereknek szükségük van annak a megtapasztalására, hogy rendelkezésükre álljanak választási lehetőségek, tehát cselekedeteiket saját maguk kezdeményezhessék és önállóan hozhassanak döntéseket. Ennek egy megjelenési formája az is, hogy megválaszthassuk, hogy mikor segít a munkánkban az, ha otthonról végezzük vagy az, ha az irodában vagyunk.
A kompetencia iránti szükséglet mindemellett azért nagyon fontos, mert azt tükrözi, hogy a személy mennyire észleli úgy, hogy képes hatékonyan véghez vinni különböző cselekvéseket és elérni a kívánt (külsőleg vagy belsőleg meghatározott) célokat. Ebben a helyzetben ez egyrészt sérülhet, hiszen, ha azt éljük meg, hogy otthon nem megfelelőek a körülményeink ahhoz, hogy produktívak lehessünk, akkor ez azzal járhat hosszútávon, hogy nem tudjuk kihasználni a bennünk rejlő potenciálokat és megélni a készségeinket, képességeinket úgy ahogyan az eddig a normális kerékvágás mellett egyébként megtörtént. Az a tapasztalatunk, hogy azok, akiknek a munkája társas kapcsolatokra épül (ügyfelekkel való munka, oktatás, segítő szolgáltatások), sokkal kevésbé érzik magukat kompetensnek azokon a területeken, ahol eddig sikerélményeik voltak.
Más oldalról pedig, lehet, hogy a „kényszer-home office” éppenséggel támogatja a kompetencia iránti szükségletünket, mert van lehetőségünk arra, hogy pont ugyanúgy végezzük el a munkánkat, mint bent az irodában, sőt lehet, hogy még inkább az előnyünkre válhat, hogy nem szakítanak meg, mi oszthatjuk be magunknak az időnket, jobban tudunk koncentrálni, olyasmire is van időnk, amire eddig nem jutott stb.
A szabadon választható home office lehetősége döntési szabadsággal ruház fel, azt sugallja, hogy képesek vagyunk arra, hogy döntéseket hozzunk saját magunkkal kapcsolatban, el tudjuk dönteni, mi a jó nekünk és kialakíthatja azt az érzést, hogy hatással tudunk lenni a környezetünkre, a dolgok alakulására.
2| Kontroll
Itt pedig el is értünk a következő kritikus elemhez, ami szétválasztja a két helyzetet egymástól és ez nem más, mint a személyes kontroll érzésének a megélése. Nekünk, embereknek, nagyon fontos azt megélnünk, hogy bizonyos szinten tőlünk függ a körülöttünk lévő világ alakulása, így hatással vagyunk arra, hogy milyen következményekkel számolhatunk egy-egy cselekedetünk esetében. Annak ellenére, hogy számtalanszor kerülünk életünk során olyan helyzetekbe, amikor rajtunk kívül álló okok miatt is történhetnek dolgok velünk vagy körülöttünk, sokszor hajlamosak vagyunk visszatérni ahhoz az alapelgondoláshoz, vagyis hiedelemhez, hogy mindig kontroll alatt tudjuk tartani az eseményeket, az életünket.
Mindamellett, hogy ez egy teljesen természetes és érthető vágyunk, sokszor ez megnehezíti a mindennapi életünket: legyen az egy olyan egyszerű esemény, mint amikor nem tudjuk beszerezni az eltervezett étel elkészítésének hozzávalóit vagy nap közben lemondják azt a fontos konferenciabeszélgetést, amire már sok ideje készülünk. Egy olyan nehéz és kihívásokkal teli helyzet, mint amiben most vagyunk tovább fokozza a kontroll vesztettség élményét. A legtöbben azzal szembesülnek ebben az időszakban, hogy szabadnapjaikról, bérezésükről egyoldalúan a munkáltatójuk rendelkezik; nehezen lehet elszámolni a túlórákat; nem kizárólagosan a saját teljesítménytől függ az, hogy milyen jutalmazásban részesülnek; a szabadidő eltöltésének módja is korlátok közé van szorítva. Ezek mind nagyfokú stresszt tudnak kiváltani ebben az időszakban és ha megnézzük, az összes felhozott példa a kontrolligényünkkel függ össze.
Ebben az időszakban, bár sokat tehetünk a problémák enyhítéséért, de megváltoztatni nem tudjuk a kialakult helyzetet. Pont ezért, annak, hogy nem saját magunk döntöttünk úgy, hogy ezentúl home office-ban dolgozunk, nem lesz meg az az automatikus velejárója, hogy elégedettek vagyunk azzal, hogy a dolgok úgy történnek, ahogyan mi szeretnénk. Ahhoz pedig, hogy fenntartsuk a mentális egészségünket, fontos egy kicsit távolabbról tekinteni a helyzetre és megtalálni és élni a mostani helyzetben rejlő lehetőségekkel.
3| Szociális érintkezés
Sokan most tapasztalhatják meg azt, hogy mennyit számít a munkatársaik jelenléte, folyamatos elérhetősége, a társas vagy szakmai támogatásuk lehetősége. Azt gondolhatnánk, hogy azoknak, akik eddig is teljes munkaidőben otthonról dolgoztak, ez a periódus nem hozott sok újdonságot a munka szempontjából és számukra nem olyan megterhelő. Azonban az ilyen formában dolgozó emberek napjainak is szerves részét képezték eddig a munka kapcsán a találkozások, megbeszélések, tárgyalások és a munka utáni baráti programok, ami most nekik is bizonyára hiányzik.
A következő elem tehát, ami miatt a kényszer-home office más jellegű megterhelést jelenthet, mint az önkéntes otthoni munka, az a szociális érintkezés hosszú távú, nem csak munkára, de magánéletre is kiterjedő hiánya. Eddig sokaknak (még azoknak is, akik eddig is home office-ban dolgoztak) fontos volt az életében, hogy kiegészítették az otthoni vagy az irodai munkavégzést a munka utáni kikapcsolódással, amit a legtöbben baráti társasággal és családdal töltött idő vagy akár közös sportolás formájában éltek meg, ami az aktuális kényszerhelyzetben kivitelezhetetlen. A kapcsolódás iránti szükségletünk alapvető emberi szükséglet (Deci és Ryan, 2000), amitől a mindennapi motivációnk fenntartása is függ. Bár az, hogy online is tudjuk tartani a kapcsolatot másokkal nagyban könnyít a helyzeten, ez mégsem ugyanaz, mint egy személyes találkozás. A digitális kapcsolattartásra eddig sem helyettesítésként tekintettünk, hanem a fizikai kapcsolattartás kiegészítéseként.
Bár nagyon különböző nézeteket hallhatunk azzal kapcsolatban, hogy a karanténnak milyen maradandó hatásai lesznek a munkavégzésünkre, abban azért egyetértés van, hogy amikor ebből a kényszerhelyzetből kikerülünk, visszakerülnek az életünkbe a személyes találkozások. Nem véletlenül van a reggeli közös kávézásnak, a közös megbeszéléseknek akkora jelentősége az irodákban, mert azzal együtt, hogy növelik a szervezettel való elköteleződést, kielégítik a munkavállalók társas szükségleteit is. Természetesen, vannak személyiségből adódó egyéni különbségek, de a legtöbben mégis hiányt éreznek most ezen a területen.
4| A szerepek keveredése
Utolsó elemként, érdemes figyelembe venni a különböző szerepeinket is, és azt, hogy ezen belül milyen változás figyelhető meg az eddig jellemző home office gyakorlat és a mostani között.
Nézzük meg, hogy mit jelentett eddig egy egy- vagy többgyerekes családban a home office és mit jelent most? Ilyen felállásban a legtöbben könnyítésként élték meg a home office lehetőségét, hiszen így rugalmasan tudtak bánni az idejükkel, figyelembe véve a család többi tagjának az időbeosztását is. Az otthoni munkavégzés idejét a gyerekek nagyrészt óvodában vagy iskolában töltötték, így például zavartalanul lehetett dolgozni délelőtt és újra le lehetett ülni dolgozni az esti órákban, hogy a délutánt tartalmasan tölthessük a családdal. Most viszont a család minden tagja otthon van, így jóval nehezebb zavartalanul dolgozni, és az összes szerepünket együtt, egyszerre és egy helyen kell megélnünk.
Nagyon megnehezíti az otthoni munkát ez abból a szempontból, hogy a figyelmünk folyamatosan megoszlik és egyszerre kell azzal foglalkozni, hogy támogassuk a gyerekek tanulását, tervezzük meg a szabadidős programokat, végezzük el a munkánkat és az ételről, házimunkáról is gondoskodjunk. Ez a multitasking sokaknak nagyon megterhelő, hiszen ez azt jelenti, hogy nem tudunk elmélyülni egy tevékenységben, mert közben sok más olyan probléma is felmerülhet, amit rögtön orvosolni kell.
Akiknek eddig a munkahelyükön jelentett az problémát, hogy nem tudtak elmélyedni a munkájukban, mert folyamatosan megszakították őket, könnyebbséget jelenthetett az otthoni munkavégzés. De ez csak akkor van így, ha nem kell másokról gondoskodniuk otthon a munka mellett, így a jelenlegi helyzetben sokan ezzel a problémával most otthon is ugyanúgy szembesülhetnek. Ha együtt élünk másokkal, akkor a lakóhelyünk adottságaitól, méretétől függően nehézséget jelenthet a közös téren való osztozás. Emellett a hosszú összezártság miatt óhatatlanul felszínre kerülnek az egyéni különbségek a napi ritmusunkban, a rendszerezettségünkben, így megterhelő lehet az egymás igényeihez való folyamatos alkalmazkodás is.
Következtetésképpen, érdemes elgondolkozni azon, hogy kinek mit jelentett eddig az otthonról történő munkavégzés és mit jelent most? Miről szólt eddig és miről szól most? Még azoknak is, akik eddig is nagyrészt otthonról dolgoztak és nem változott semmi a munkájuk jellegében. Ezeknek a kérdéseknek a válaszaiban rejlik ugyanis a megoldás, ami által jobban fogunk tudni alkalmazkodni a kialakult helyzethez.